@MaxTheWanted: thanx for everything @LizyAlexander
@JayTheWanted: no de kérem, mi volt ott tegnap délután? :P
@NathanTheWanted: @MaxTheWanted csípi az új lányt @LizyAlexander xx
@NathanTheWanted: @MaxTheWanted csípi az új lányt @LizyAlexander xx
Nem bírtam ki sikítás nélkül. Ez egyszerűen hihetetlen. Örömujjongásomból a telefonom csörgése rángatott vissza a valóságba. Nancy volt az. Jézus Nancy, teljesen elfelejtettem.
- Szia hugica!
- Lizbeth! Nem felejtettél el valamit vagyis valakit? - csattant fel egyből.
- Megyek már, fél óra és ott vagyok érted - hadartam majd leraktam a telefont. Felrohantam a fürdőbe és megcsináltam a hajam, majd felkaptam valami használható göncöt és már rohantam is lefelé. Bepattantam a hőn imádott kis Volvomba és már suhantam is a reptérre drága testvérkémért.
Kis késéssel, 45 perc múlva tényleg a reptéren voltam. Kiszálltam és elkezdtem pásztázni a tömeget. Valahol a messzeségben meg is pillantottam Nancyt és hatalmas örömmel szaladtam felé. Olyan boldogan ugrottam a nyakába mint még soha, elvégre réges-régen nem láttam.
- Lizy, ne csapkodj már mint egy retardált fókabébi - korholt a húgom. Igen, mindig is ő volt kettőnk közül az érettebb.
- Szia hugica!
- Lizbeth! Nem felejtettél el valamit vagyis valakit? - csattant fel egyből.
- Megyek már, fél óra és ott vagyok érted - hadartam majd leraktam a telefont. Felrohantam a fürdőbe és megcsináltam a hajam, majd felkaptam valami használható göncöt és már rohantam is lefelé. Bepattantam a hőn imádott kis Volvomba és már suhantam is a reptérre drága testvérkémért.
Kis késéssel, 45 perc múlva tényleg a reptéren voltam. Kiszálltam és elkezdtem pásztázni a tömeget. Valahol a messzeségben meg is pillantottam Nancyt és hatalmas örömmel szaladtam felé. Olyan boldogan ugrottam a nyakába mint még soha, elvégre réges-régen nem láttam.
- Lizy, ne csapkodj már mint egy retardált fókabébi - korholt a húgom. Igen, mindig is ő volt kettőnk közül az érettebb.
- Már nem is örülhetek neked Nanc? - vágtam be a műdurcát miközben a kijárat és a kocsim felé tereltem - most pedig gyere, hazaviszlek. Mennyire jó ezt mondani, végre te is itt leszel velem - örömködtem mialatt elindultunk vissza a házamba.
- Háááát, azért ahogy néztem tegnap este nem vagy te olyan elveszett - kuncogott hugocskám.
- Mégis mire gondolsz? - estem neki - Várj, ugye nem az, amire...
- De igen, láttam ám hogy a TW villából posztoltál - vigyorgott - és Max posztját is láttam! Mindent el kell mesélned!
Nem volt más választásom, mindent elmeséltem Nanc-nek, de nem nagyon kellett erősködnie, amúgy is elmondtam volna. Annyira jó végre magam mellett tudni a húgomat. Mindig mindent megbeszélünk és végre ezt már tehetjük ténylegesen egymás társaságában. A nagy mesélés közepette haza is értünk:
- Hát itt volnánk, itt fogsz élni mostantól te is velem.
- De hisz ez a ház elképesztő! Gyönyörű!
- Még nem is láttad belülről Kicsi - mondtam és betessékeltem. - Ha nem bánod, tartok neked egy rögtönzött idegenvezetést. Szóval, ez itt az én birodalmam, a konyhám, itt készülnek a diétás fogásaim. Ha pedig megfordulsz, igen az ott a az én, vagyis a mi nappalink - láttam az ámulatot Nanc arcán így adtam neki pár percet a gyönyörködésre - Na gyere megmutatom a hálókat meg az emeletet.
- Azok is ilyen sokkolóan szépek és modernek Lizy?
- Hát, a hálók meg a fürdők már sokkal személyesebbek, de imádom őket. Itt is volnánk, ez itt az enyém és ha picit beljebb jössz meglátod a fürdőmet.
- Háááát, azért ahogy néztem tegnap este nem vagy te olyan elveszett - kuncogott hugocskám.
- Mégis mire gondolsz? - estem neki - Várj, ugye nem az, amire...
- De igen, láttam ám hogy a TW villából posztoltál - vigyorgott - és Max posztját is láttam! Mindent el kell mesélned!
Nem volt más választásom, mindent elmeséltem Nanc-nek, de nem nagyon kellett erősködnie, amúgy is elmondtam volna. Annyira jó végre magam mellett tudni a húgomat. Mindig mindent megbeszélünk és végre ezt már tehetjük ténylegesen egymás társaságában. A nagy mesélés közepette haza is értünk:
- Hát itt volnánk, itt fogsz élni mostantól te is velem.
- De hisz ez a ház elképesztő! Gyönyörű!
- Még nem is láttad belülről Kicsi - mondtam és betessékeltem. - Ha nem bánod, tartok neked egy rögtönzött idegenvezetést. Szóval, ez itt az én birodalmam, a konyhám, itt készülnek a diétás fogásaim. Ha pedig megfordulsz, igen az ott a az én, vagyis a mi nappalink - láttam az ámulatot Nanc arcán így adtam neki pár percet a gyönyörködésre - Na gyere megmutatom a hálókat meg az emeletet.
- Azok is ilyen sokkolóan szépek és modernek Lizy?
- Hát, a hálók meg a fürdők már sokkal személyesebbek, de imádom őket. Itt is volnánk, ez itt az enyém és ha picit beljebb jössz meglátod a fürdőmet.
- Ez teljesen te! Na de muti az enyém - ugrált Nancy, mint egy kis nyuszi.
- Gyere, nos hát, ez lesz a te hálód és fürdőd. Remélem tetszik - mire válasz helyett egy hatalmas ölelést kaptam.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Te vagy legjobb nővér! - ugrált immár az ágyán.
- Hát inkább a modellügynökségnek köszönd, de én is szeretlek. Na és hogy van Ashton? - ültem le az ágyára, mire lehuppant ő is mellém.
- Igazából szakítottunk. Megcsalt - közölte, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon.
- De azért jól vagy ugye? - aggodalmaskodtam.
- Persze, ismersz, nem vagyok az a depis típus. Na és veled mi a helyzet úgy pasifronton?
Ám mielőtt válaszolhattam volna, megszólalt a csengőm. Kirohantam az ajtóhoz és beengedtem a váratlan vendéget :
- Jay! Hát te meg? - invitáltam be két puszi kíséretében - Nancy, látogatónk van!
- Mondtad hogy jön Nancy, gondoltam meglátogatom, legalább 2 éve nem is találkoztunk vele.
- Jaaaaaaaaaaaaaaaay! - jött ki visítva Nancy és szinte halálra szorongatta rég látott barátját - Annyira örülök neked!
- Én is neked te kis béka, de most engedj el mert megfulladok - hámozta le magáról nevetve az én drága húgomat - és igazából hozzád is jöttem egy picit Lizy - fordult hozzám.
- Nanc, magunkra hagynál picit? Úgyis ki kell csomagolnod azt a rengeteg ruhádat. Van szekrényed is meg fentre is pakolhatsz a gardróbba. - távolítottam el okosan hugit - Gyere Bird, csinálok pár szendvicset - majd bementünk a konyhába.
Nekiálltam a serpenyős melegszendvicsek megsütésének, Jay pedig leült az egyik bárszékre.
- Tudod Lizy, én imádom Maxet, de... - itt elakadt. Sosem láttam még ennyire gondterheltnek.
- Mondd már, mi van?
- Szóval ne legyél túl könnyen szerelmes oké? Te nem ismered mekkora nőcsábász. Ti csajok mindig csak a cuki kis énjét látjátok, amivel levesz titeket a lábatokról. Szóval csak legyél okos na!
- Jaybird! Mindig túl sokat aggódsz -nyomtam ezzel egy puszit a fejére - hiszen tegnap is csak beszélgettünk és egy kis lelket öntöttem belé. hogy bármikor kapható vagyok egy beszélgetésre. Nanc KAJAAAAAAAA! - ordítottam el magam, miközben tányérra pakoltam a kisült melegszenyákat, amire Jay egyből rá is vetette magát.
- Ez isteni lett Lizy! - lelkendeztek két perc múlva már együtt az én drágáim.
- Apropó csajok. Nem lenne kedvetek átjönni hozzánk az este? Sütögetünk meg filmezünk a fiúkkal.
- Dehogyisnem! - vágta rá Nanc és én sem ellenkeztem sokáig.
- Vigyünk valamit? Piát, kaját?
- Csak magatokat meg esetleg pizsit mert nem hinném hogy késő éjjel haza akartok majd autókázni - ezzel le is zárta az esti program megszervezését, majd futva kaptunk egy-egy puszit és magunkra hagyott minket.
- Gyere, nos hát, ez lesz a te hálód és fürdőd. Remélem tetszik - mire válasz helyett egy hatalmas ölelést kaptam.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Te vagy legjobb nővér! - ugrált immár az ágyán.
- Hát inkább a modellügynökségnek köszönd, de én is szeretlek. Na és hogy van Ashton? - ültem le az ágyára, mire lehuppant ő is mellém.
- Igazából szakítottunk. Megcsalt - közölte, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon.
- De azért jól vagy ugye? - aggodalmaskodtam.
- Persze, ismersz, nem vagyok az a depis típus. Na és veled mi a helyzet úgy pasifronton?
Ám mielőtt válaszolhattam volna, megszólalt a csengőm. Kirohantam az ajtóhoz és beengedtem a váratlan vendéget :
- Jay! Hát te meg? - invitáltam be két puszi kíséretében - Nancy, látogatónk van!
- Mondtad hogy jön Nancy, gondoltam meglátogatom, legalább 2 éve nem is találkoztunk vele.
- Jaaaaaaaaaaaaaaaay! - jött ki visítva Nancy és szinte halálra szorongatta rég látott barátját - Annyira örülök neked!
- Én is neked te kis béka, de most engedj el mert megfulladok - hámozta le magáról nevetve az én drága húgomat - és igazából hozzád is jöttem egy picit Lizy - fordult hozzám.
- Nanc, magunkra hagynál picit? Úgyis ki kell csomagolnod azt a rengeteg ruhádat. Van szekrényed is meg fentre is pakolhatsz a gardróbba. - távolítottam el okosan hugit - Gyere Bird, csinálok pár szendvicset - majd bementünk a konyhába.
Nekiálltam a serpenyős melegszendvicsek megsütésének, Jay pedig leült az egyik bárszékre.
- Tudod Lizy, én imádom Maxet, de... - itt elakadt. Sosem láttam még ennyire gondterheltnek.
- Mondd már, mi van?
- Szóval ne legyél túl könnyen szerelmes oké? Te nem ismered mekkora nőcsábász. Ti csajok mindig csak a cuki kis énjét látjátok, amivel levesz titeket a lábatokról. Szóval csak legyél okos na!
- Jaybird! Mindig túl sokat aggódsz -nyomtam ezzel egy puszit a fejére - hiszen tegnap is csak beszélgettünk és egy kis lelket öntöttem belé. hogy bármikor kapható vagyok egy beszélgetésre. Nanc KAJAAAAAAAA! - ordítottam el magam, miközben tányérra pakoltam a kisült melegszenyákat, amire Jay egyből rá is vetette magát.
- Ez isteni lett Lizy! - lelkendeztek két perc múlva már együtt az én drágáim.
- Apropó csajok. Nem lenne kedvetek átjönni hozzánk az este? Sütögetünk meg filmezünk a fiúkkal.
- Dehogyisnem! - vágta rá Nanc és én sem ellenkeztem sokáig.
- Vigyünk valamit? Piát, kaját?
- Csak magatokat meg esetleg pizsit mert nem hinném hogy késő éjjel haza akartok majd autókázni - ezzel le is zárta az esti program megszervezését, majd futva kaptunk egy-egy puszit és magunkra hagyott minket.
2 óra semmittevés után húgocskámmal arra az elhatározásra jutottunk, hogy ideje lenne elkezdenünk készülődni az estére. Mindketten elvonultunk megfürödni majd felmentünk a gardróbba ruhát válogatni magunknak. Én egész gyorsan kiválasztottam az esti szettem ezért gyorsan lementem és csináltam magamnak egy teát indulás előtt. Hamarosan kész lett Nancy is, aki bár kicsit lazábbra vette a ruha kérdést, mégis gyönyörű volt. Bepattantunk a kocsiba és elindultunk a skacokhoz.
- Be mersz kopogni, be mersz kopogni - szuggerált édes kis testvérkém, és igen pár nagy levegővétel után sikerült ténylegesen bekopognom.
- Sziasztok - üdvözölt minket az ajtónyitó Siva - és hűha!
- Köszönjünk- nyugtáztuk hatalmas mosollyal mindketten a bókot.
- Igazából ez nem nektek szólt - mutatott át a vállunk fölött és megfordulva mi is megpillantottuk a hatalmas esőfelhőket amik közeledtek - gyertek be gyorsan, már vártunk titeket.
Odabent egy egész asztal tele volt sült húsokkal meg a kihagyhatatlan sör hegyekkel. Nancy csak ámult és bámult a hatalmas villán, míg én leraktam a pizsamás táskánkat a srácok kanapéjára.
- Szia kislány, Tom vagyok! - hallottam meg ekkor a már korábban kissé perverz felhangú bemutatkozást Tom barátunktól húgocskám irányába.
- Lassíts Tom! - veregettem hátba - Srácok, ő itt a húgom Nancy Alexander - mutattam be mosolyogva.
- Végre hogy itt vagytok - lépett ekkor mellém Max - és azta Lizy! Gyönyörű vagy! -ámuldozott.
A következő két órát intenzíven egymás megismerésével töltöttük, ahol kiderültek olyan dolgok mind rólunk mind a fiúkról amiken hatalmasakat nevettük. Nagyon jól elvoltunk, mikor aztán Tom kitalálta, hogy megnézhetnénk valami filmet.
- Horroooooooooooor est! - ugrált egyből a kanapén Max - Nézzük meg az Alien sorozatot!
- Csak azt ne - bukott ki belőlem hirtelen. Nos igen, ez olyasmi, amit eddig senki sem tudott. Lényegében bármilyen horrorfilmre kapható vagyok kivéve az űrlényes, magukat emberek hasából kirágó mutánsos filmeket. Lehet őrültség de én ezektől félek nem pedig a baltás gyilkosoktól és társaiktól. A bandának és édes Nanc húgomnak épp elég volt az előbbi kijelentésem, már készítették is elő az Alien sorozat összes létező részét.
Nem volt más választásom, hazamenni meg nem akartam. Így hát bekucorodtam a srácok kanapéjának közepére és felkészültem a legrosszabb estémre. Amikor is hirtelen dörögni kezdett az ég :
- Még ez is? - borzadtam el, a másik halálfélelmem ugyanis a vihar.
- Majd idebújsz a vállamra, ha nagyon félsz - telepedett mellém Tom - és majd megvédelek - közölte sunyi vigyorral.
- Hogy ne legyen olyan könnyű a döntés majd én ideülök a másik oldaladra - érkezett meg Max is. Nem is sejtette, hogy már évekkel ezelőtt meghoztam a döntést egy ilyen esetre.
Nagy örömömre gyorsan el is indították az első filmet, ami nem voltmás, mint a Nyolcadik utas, a Halál. Az ég kitartóan dörgött, a filmben előtűntek a furábbnál furább és undorító kis szörnyek én meg csak egyre álmosabb lettem. Szinte félálomban hajtottam az egyik mellettem lévő vállra a fejemet és már aludtam is.
- Be mersz kopogni, be mersz kopogni - szuggerált édes kis testvérkém, és igen pár nagy levegővétel után sikerült ténylegesen bekopognom.
- Sziasztok - üdvözölt minket az ajtónyitó Siva - és hűha!
- Köszönjünk- nyugtáztuk hatalmas mosollyal mindketten a bókot.
- Igazából ez nem nektek szólt - mutatott át a vállunk fölött és megfordulva mi is megpillantottuk a hatalmas esőfelhőket amik közeledtek - gyertek be gyorsan, már vártunk titeket.
Odabent egy egész asztal tele volt sült húsokkal meg a kihagyhatatlan sör hegyekkel. Nancy csak ámult és bámult a hatalmas villán, míg én leraktam a pizsamás táskánkat a srácok kanapéjára.
- Szia kislány, Tom vagyok! - hallottam meg ekkor a már korábban kissé perverz felhangú bemutatkozást Tom barátunktól húgocskám irányába.
- Lassíts Tom! - veregettem hátba - Srácok, ő itt a húgom Nancy Alexander - mutattam be mosolyogva.
- Végre hogy itt vagytok - lépett ekkor mellém Max - és azta Lizy! Gyönyörű vagy! -ámuldozott.
A következő két órát intenzíven egymás megismerésével töltöttük, ahol kiderültek olyan dolgok mind rólunk mind a fiúkról amiken hatalmasakat nevettük. Nagyon jól elvoltunk, mikor aztán Tom kitalálta, hogy megnézhetnénk valami filmet.
- Horroooooooooooor est! - ugrált egyből a kanapén Max - Nézzük meg az Alien sorozatot!
- Csak azt ne - bukott ki belőlem hirtelen. Nos igen, ez olyasmi, amit eddig senki sem tudott. Lényegében bármilyen horrorfilmre kapható vagyok kivéve az űrlényes, magukat emberek hasából kirágó mutánsos filmeket. Lehet őrültség de én ezektől félek nem pedig a baltás gyilkosoktól és társaiktól. A bandának és édes Nanc húgomnak épp elég volt az előbbi kijelentésem, már készítették is elő az Alien sorozat összes létező részét.
Nem volt más választásom, hazamenni meg nem akartam. Így hát bekucorodtam a srácok kanapéjának közepére és felkészültem a legrosszabb estémre. Amikor is hirtelen dörögni kezdett az ég :
- Még ez is? - borzadtam el, a másik halálfélelmem ugyanis a vihar.
- Majd idebújsz a vállamra, ha nagyon félsz - telepedett mellém Tom - és majd megvédelek - közölte sunyi vigyorral.
- Hogy ne legyen olyan könnyű a döntés majd én ideülök a másik oldaladra - érkezett meg Max is. Nem is sejtette, hogy már évekkel ezelőtt meghoztam a döntést egy ilyen esetre.
Nagy örömömre gyorsan el is indították az első filmet, ami nem voltmás, mint a Nyolcadik utas, a Halál. Az ég kitartóan dörgött, a filmben előtűntek a furábbnál furább és undorító kis szörnyek én meg csak egyre álmosabb lettem. Szinte félálomban hajtottam az egyik mellettem lévő vállra a fejemet és már aludtam is.
*Max szemszög*
A nagy filmezés közepette azt vettem észre, hogy egy szőkésbarna buksi van a vállamon. Lenéztem és láttam, hogy a gyönyörű Lizy pihen rajtam. Előre hajoltam, láttam hogy alszik, ahogy majdnem az egész banda, leszámítva Jayt és Lizy húgát akik épp pirospacsiztak.
- Jay - suttogtam olyan halkan, amennyire csak tudtam és megvártam míg rámnéz - mit csináljak vele?
- Vidd fel a vendégszobába - tátogta ő válaszképpen.
Amilyen óvatosan csak tudtam felemeltem és a karjaimba vettem az alvó szépséget és elindultam felfelé az emeletre. Elképesztő milyen vékony ez a lány, a bőröndjeim nehezebbek egy turné során. Minden óvatosságom ellenére mire felértünk a vendégszobába Csipkerózsika felébredt.
*Lizy szemszög*
Édes szundikálásom Max hangja zavarta meg, amint megérdeklődte Birdtől, hogy mi legyen velem. Nem nyitottam ki a szemem, nehogy ez az egész álomszerű este darabokra hulljon. A lapockáimnál és a térdhajlatomban egy-egy erős kezet éreztem, majd el is indultunk. Biztos voltam benne, hogy Jay jött és bevisz a szobájába, ahol már korábban is pihentem.
Ám amint kinyitottam a szemem nem Jayt pillantottam meg, egyáltalán nem. Még csak nem is hasonlít rá. Sokkal kopaszabb.
- Felébredtél Csipkerózsika? - kérdezte ekkor a kopasz herceg.
- Max?
- Mondd - mosolygott rám, mint valami porcelánbabára.
- Hogy-hogy te hoztál föl? Miért nem Jay? És miért nem raksz már le az ágyra? - bombáztam el hülyébbnél hülyébb kérdésekkel.
A nagy filmezés közepette azt vettem észre, hogy egy szőkésbarna buksi van a vállamon. Lenéztem és láttam, hogy a gyönyörű Lizy pihen rajtam. Előre hajoltam, láttam hogy alszik, ahogy majdnem az egész banda, leszámítva Jayt és Lizy húgát akik épp pirospacsiztak.
- Jay - suttogtam olyan halkan, amennyire csak tudtam és megvártam míg rámnéz - mit csináljak vele?
- Vidd fel a vendégszobába - tátogta ő válaszképpen.
Amilyen óvatosan csak tudtam felemeltem és a karjaimba vettem az alvó szépséget és elindultam felfelé az emeletre. Elképesztő milyen vékony ez a lány, a bőröndjeim nehezebbek egy turné során. Minden óvatosságom ellenére mire felértünk a vendégszobába Csipkerózsika felébredt.
*Lizy szemszög*
Édes szundikálásom Max hangja zavarta meg, amint megérdeklődte Birdtől, hogy mi legyen velem. Nem nyitottam ki a szemem, nehogy ez az egész álomszerű este darabokra hulljon. A lapockáimnál és a térdhajlatomban egy-egy erős kezet éreztem, majd el is indultunk. Biztos voltam benne, hogy Jay jött és bevisz a szobájába, ahol már korábban is pihentem.
Ám amint kinyitottam a szemem nem Jayt pillantottam meg, egyáltalán nem. Még csak nem is hasonlít rá. Sokkal kopaszabb.
- Felébredtél Csipkerózsika? - kérdezte ekkor a kopasz herceg.
- Max?
- Mondd - mosolygott rám, mint valami porcelánbabára.
- Hogy-hogy te hoztál föl? Miért nem Jay? És miért nem raksz már le az ágyra? - bombáztam el hülyébbnél hülyébb kérdésekkel.
- Nos azért én hoztalak fel, mert göndörke és a húgod épp pirospacsiznak, a többiek meg szintén bealudtak. És hogy miért nem teszlek le? Erre még én se tudom a választ - röhögte el magát és én sem bírtam tovább. kitört belőlem a nevetés.
- Mi lenne ha mondjuk elengednél, leülnénk és beszélgetnénk egy nagyot?
- Bármikor Csipkerózsika, bármikor - majd szó szerint elengedett és az ágyra zuhantam. Hál' istennek puha volt így nem ütöttem meg magam de akkor is. Max ekkor már annyira nevetett, hogy sebezhető állapotba került, én pedig vettem a bátorságot és pulcsija kapucnijánál fogva lerántottam, hagy essen ő is.
Ezen akciómat halálra csikizés követte, majd lehámozta még a filmezés előtt a lábamra húzott meleg és puha zoknimat. Majd fogta magát és kirohant a szobából.
- Maaaaaaaax! Azonnal add vissza a zoknimat - kiabáltam és rohantam utána. Már a nappaliban volt mire utolértem. Kergetőzésünkre a többiek is felébredtek és röhögve nézték harcomat a zoknimért.
- Egy pusziért odaadom - oldalgott mellém a tolvaj.
- Ám legyen, de csak úgy, hogy amíg kapod a puszit, addig már én is fogom a zoknimat nem csak te - okoskodtam.
- Jól van, ahogy akarod - egyezett bele, s először odatartotta a zoknit, majd az arcát. Megfogtam a zoknit és elindultam az arca felé, hogy megkapja a jól megérdemelt puszit. Ám amint elég közel értem az arcához, éreztem ahogy elengedi a kincseimet, így hát kirántottam a kezéből és gyorsan felszaladtam a lépcső tetejére.
- Ilyen gyorsan nem kapsz puszit Max George! Azt ki kell érdemelni. - kiabáltam lefelé a kiábrándult Maxnek. Hirtelen a többiek tapsolásba és ujjongásba kezdtek és kellett pár másodperc mire leesett, hogy ez nekem szól. Boldogan meghajoltam és vigyorogva vonultam le a lépcsőn a srácokhoz.
Hajnal 2 körül járhatott mikorra mindenki kellőképpen elálmosodott. A fiúk megmutattak nekünk egy-egy vendégszobát, ahova be is kuckóztunk, majd végre egy kicsit egyedül lehettem. Elmentem letusoltam, átvedlettem az alvós cuccomba és bebújtam a paplan alá. Percek múlva édesdeden szundikáltam.
- Mi lenne ha mondjuk elengednél, leülnénk és beszélgetnénk egy nagyot?
- Bármikor Csipkerózsika, bármikor - majd szó szerint elengedett és az ágyra zuhantam. Hál' istennek puha volt így nem ütöttem meg magam de akkor is. Max ekkor már annyira nevetett, hogy sebezhető állapotba került, én pedig vettem a bátorságot és pulcsija kapucnijánál fogva lerántottam, hagy essen ő is.
Ezen akciómat halálra csikizés követte, majd lehámozta még a filmezés előtt a lábamra húzott meleg és puha zoknimat. Majd fogta magát és kirohant a szobából.
- Maaaaaaaax! Azonnal add vissza a zoknimat - kiabáltam és rohantam utána. Már a nappaliban volt mire utolértem. Kergetőzésünkre a többiek is felébredtek és röhögve nézték harcomat a zoknimért.
- Egy pusziért odaadom - oldalgott mellém a tolvaj.
- Ám legyen, de csak úgy, hogy amíg kapod a puszit, addig már én is fogom a zoknimat nem csak te - okoskodtam.
- Jól van, ahogy akarod - egyezett bele, s először odatartotta a zoknit, majd az arcát. Megfogtam a zoknit és elindultam az arca felé, hogy megkapja a jól megérdemelt puszit. Ám amint elég közel értem az arcához, éreztem ahogy elengedi a kincseimet, így hát kirántottam a kezéből és gyorsan felszaladtam a lépcső tetejére.
- Ilyen gyorsan nem kapsz puszit Max George! Azt ki kell érdemelni. - kiabáltam lefelé a kiábrándult Maxnek. Hirtelen a többiek tapsolásba és ujjongásba kezdtek és kellett pár másodperc mire leesett, hogy ez nekem szól. Boldogan meghajoltam és vigyorogva vonultam le a lépcsőn a srácokhoz.
Hajnal 2 körül járhatott mikorra mindenki kellőképpen elálmosodott. A fiúk megmutattak nekünk egy-egy vendégszobát, ahova be is kuckóztunk, majd végre egy kicsit egyedül lehettem. Elmentem letusoltam, átvedlettem az alvós cuccomba és bebújtam a paplan alá. Percek múlva édesdeden szundikáltam.
* * *
Arra ébredtem, hogy fázom, pedig teljesen be voltam takarózva. Megnéztem a telefonomon hány óra: még csak reggel 7. A többiek biztosan alszanak még, így hát maradtam a pizsamámban és lementem a földszintre. Amerikai-konyhás nappali révén könnyedén megtaláltam a srácok konyháját, a mosogatóban pedig találtam egy bögrét, amit gyorsan elöblítettem magamnak. Sorra nyitogattam a szekrényajtókat, mígnem végül rábukkantam némi kakaóporra. Csináltam hát magamnak egy reggeli kakaót és leültem a kanapéra. Magamra kellett vennem azonban még két vastag plédet mert dideregtem. Mi a fene van velem, hisz augusztus van?!
Fejtörésemből és didergésemből Tom zökkentett ki:
- Szép jó reggelt Lizy Kisasszony - telepedett mellém kissé kómás fejjel.
- Jó reggelt Tom.
- Na és hogy telt az éjszaka? - érdeklődött vigyorogva.
- Alva, hogy telt volna te agytröszt?! - igyekeztem cinikusan mondani, de elnevettem magam.
- Mármint, akkor Max barátunkkal nem volt semmi kis éjszakai hancúr?
- Te ki vagy éhezve komolyan mondom! Hát hogy lett volna? - nevettem - Te bolond vagy Tom.
- Nem vetted észre mennyire oda van érted? Láttam ahogy tegnap este vitt fel a lépcsőn, mintha te lennél a legféltettebb kincse.
- Butaságokat beszélsz... és várj, te akkor nem aludtál?
- Rafinált vagyok, szemmel kellett tartsam a helyzetet - kacsintott rám.
- De akkor is, már hogy jönnék be Maxnek?
- Talán úgy hogy meseszép vagy, jó az alakod és elég vagány csajszi vagy? Ja és mert lelket öntöttél belé?
-Jól van, jól van... kezdelek érteni. Apropó, mikor vettem ki a tejet a kakaómhoz, láttam hogy szinte üres a hűtő. Mi lesz így a reggeli?
- Hát,mi rendelni szoktunk magunknak valamit - csatlakozott közénk Max, majd hamarosan Siva és Nanc is.
-Na azt már nem, reggelire nem eszünk gyors kaját - pattantam fel a kanapéról - Valaki eljön velem a boltba, bevásárolunk. Addig Nanc elmosogat kicsit, mert ahogy tapasztaltam az sem az erősségetek, ahogy a bevásárlás se. Szóóóóóval, ki lesz az a szerencsés aki eljön velem némi kaját venni?
- Majd Max, imád reggelente vásárolni menni - ajánlotta röhögve Tom, és meglepően a (majdnem) önként jelentkező egyed sem ellenkezett.
- Na akkor húzás fel átöltözni, felöltözök én is és mehetünk - adtam ki a parancsot.
Drága Max közel 45 perc alatt ráncba is szedte magát, mivel nekem a tegnapi cuccaim voltak így nem volt nehéz elkészülni, csak a hajamat kötöttem fel meg kihúztam a szemem. Amíg várakoztam Nathan és Jay is felébredtek és örömmel nyugtázták hogy hamarosan reggelivel örvendeztetem meg őket.
- Indulhatunk - rohant le a lépcsőn Max.
- Melyikünk kocsijával?
- Van itt a közelben egy kis boltocska, csak oda megyünk gyalog - világosított fel.
Otthagytuk hát a többieket a mosatlan edényekkel és útnak indultunk. Annak ellenére hogy már 9 óra volt és ragyogóan sütött a nap, rázott a hideg.
- Te fázol? - ámult el Max - Tessék, itt a pulcsim - bújt ki a sajátjából én pedig boldogan vettem magamra a jó vastag pulóvert.
- Köszönöm, megmentettél a fagyhaláltól - és hálából nyomtam egy puszit az arcára. Most tényleg kiérdemelte.
Fejtörésemből és didergésemből Tom zökkentett ki:
- Szép jó reggelt Lizy Kisasszony - telepedett mellém kissé kómás fejjel.
- Jó reggelt Tom.
- Na és hogy telt az éjszaka? - érdeklődött vigyorogva.
- Alva, hogy telt volna te agytröszt?! - igyekeztem cinikusan mondani, de elnevettem magam.
- Mármint, akkor Max barátunkkal nem volt semmi kis éjszakai hancúr?
- Te ki vagy éhezve komolyan mondom! Hát hogy lett volna? - nevettem - Te bolond vagy Tom.
- Nem vetted észre mennyire oda van érted? Láttam ahogy tegnap este vitt fel a lépcsőn, mintha te lennél a legféltettebb kincse.
- Butaságokat beszélsz... és várj, te akkor nem aludtál?
- Rafinált vagyok, szemmel kellett tartsam a helyzetet - kacsintott rám.
- De akkor is, már hogy jönnék be Maxnek?
- Talán úgy hogy meseszép vagy, jó az alakod és elég vagány csajszi vagy? Ja és mert lelket öntöttél belé?
-Jól van, jól van... kezdelek érteni. Apropó, mikor vettem ki a tejet a kakaómhoz, láttam hogy szinte üres a hűtő. Mi lesz így a reggeli?
- Hát,mi rendelni szoktunk magunknak valamit - csatlakozott közénk Max, majd hamarosan Siva és Nanc is.
-Na azt már nem, reggelire nem eszünk gyors kaját - pattantam fel a kanapéról - Valaki eljön velem a boltba, bevásárolunk. Addig Nanc elmosogat kicsit, mert ahogy tapasztaltam az sem az erősségetek, ahogy a bevásárlás se. Szóóóóóval, ki lesz az a szerencsés aki eljön velem némi kaját venni?
- Majd Max, imád reggelente vásárolni menni - ajánlotta röhögve Tom, és meglepően a (majdnem) önként jelentkező egyed sem ellenkezett.
- Na akkor húzás fel átöltözni, felöltözök én is és mehetünk - adtam ki a parancsot.
Drága Max közel 45 perc alatt ráncba is szedte magát, mivel nekem a tegnapi cuccaim voltak így nem volt nehéz elkészülni, csak a hajamat kötöttem fel meg kihúztam a szemem. Amíg várakoztam Nathan és Jay is felébredtek és örömmel nyugtázták hogy hamarosan reggelivel örvendeztetem meg őket.
- Indulhatunk - rohant le a lépcsőn Max.
- Melyikünk kocsijával?
- Van itt a közelben egy kis boltocska, csak oda megyünk gyalog - világosított fel.
Otthagytuk hát a többieket a mosatlan edényekkel és útnak indultunk. Annak ellenére hogy már 9 óra volt és ragyogóan sütött a nap, rázott a hideg.
- Te fázol? - ámult el Max - Tessék, itt a pulcsim - bújt ki a sajátjából én pedig boldogan vettem magamra a jó vastag pulóvert.
- Köszönöm, megmentettél a fagyhaláltól - és hálából nyomtam egy puszit az arcára. Most tényleg kiérdemelte.
- Figyi Csipkerózsika. Szingli vagy?
- Hát, én úgy tudom.
- És mit szólnál, ha azt mondanám randira hívlak?
- A kislányos énem sikítozni kezdene, a bölcsebbik énem viszont bölcsen hallgat és mosolyog, majd azt mondja: elfogadom a meghívást.
- Nos, akkor ma este?
- Megegyeztünk - közöltem mosolyogva, miközben fejben sikítoztam mint kisgyerek, aki először lát pónit.
Boldogságtól átitatva bevásároltunk, majd elindultunk vissza, és hazaérve örömmel tapasztaltuk, hogy a srácok elmosogattak. Birtokba vettem hát a konyhát és csináltam az éhes társaságnak egy jó adag palacsintát. Mivel mániám a szép tálalás, ezért gyönyörűen kiporcióztam tányérokra, némi dekorációval. Alkotásomat természetesen Twitterre is posztolnom kellett:
- Hát, én úgy tudom.
- És mit szólnál, ha azt mondanám randira hívlak?
- A kislányos énem sikítozni kezdene, a bölcsebbik énem viszont bölcsen hallgat és mosolyog, majd azt mondja: elfogadom a meghívást.
- Nos, akkor ma este?
- Megegyeztünk - közöltem mosolyogva, miközben fejben sikítoztam mint kisgyerek, aki először lát pónit.
Boldogságtól átitatva bevásároltunk, majd elindultunk vissza, és hazaérve örömmel tapasztaltuk, hogy a srácok elmosogattak. Birtokba vettem hát a konyhát és csináltam az éhes társaságnak egy jó adag palacsintát. Mivel mániám a szép tálalás, ezért gyönyörűen kiporcióztam tányérokra, némi dekorációval. Alkotásomat természetesen Twitterre is posztolnom kellett:
@LizyAlexander: breakfist time with @thewanted
Mire kiszolgáltam mindenkit, már le akartak szakadni a lábaim. És még ennyi szaladgálás, sütögetés után is dideregtem. Még Max pulcsijában is. Azért remélem nem leszek beteg, pont ma, mikor életem férfija randira hívott. Parázásomból drága tesókám rángatott ki:
- Liiiiiiiiizy! Ezredjére is mondjuk, hogy istenien főzöl - vigyorgott -, bár ahogy látom fejben egészen máshol jársz.
- Ne okoskodj hugeszka, inkább gyere és segíts elmosogatni - veregettem hátba, mire majdnem kiköpte a narancslevét. A testvéri szeretet.
- Liiiiiiiiizy! Ezredjére is mondjuk, hogy istenien főzöl - vigyorgott -, bár ahogy látom fejben egészen máshol jársz.
- Ne okoskodj hugeszka, inkább gyere és segíts elmosogatni - veregettem hátba, mire majdnem kiköpte a narancslevét. A testvéri szeretet.
- Nem csak főzöl, de mosogatsz is?! Nem akarsz beköltözni? - csapott le rám Nathan.
- Igazad van, miért is mosogatnék ha már főztem? - és a kezébe nyomtam a kajamaradékos tányérkupacot - Tom pedig szívesen segít - zavartam őt is utána -, addig mi Nancy-vel összepakoljuk a cuccunkat és megyünk.
- Örültünk hogy itt voltatok - ölelt meg mindkettőnket Siva - és majd máskor is gyertek, legalább hoztok egy kis életet! Most viszont haladjunk, be kell mennünk a rádióhoz egy interjúra.
- Mi már itt sem vagyunk - kiabált Nanc, aki időközben összeszedte az én holmimat is.
- Mindent köszönünk srácok - és sok ölelés meg puszi kíséretében távoztunk.
Amint beszálltunk a kocsimba, még Max rohant oda és hajolt be az ablakomon:
- Akkor 8-kor - suttogta és már el is tűnt.
- Ez meg mi volt Lizy? - nézett rám felvont szemöldökkel a húgom.
- Majd otthon elmondom - intettem le, és indítottam.
- Akkor majd azt is elmesélheted, hogy miért vagy férfipulcsiban.
Egek, a pulcsi. El is felejtettem, hogy még mindig Max pulcsija van rajtam. És még mindig ráz a hideg. Talán holnap beugrok az orvoshoz...
- Igazad van, miért is mosogatnék ha már főztem? - és a kezébe nyomtam a kajamaradékos tányérkupacot - Tom pedig szívesen segít - zavartam őt is utána -, addig mi Nancy-vel összepakoljuk a cuccunkat és megyünk.
- Örültünk hogy itt voltatok - ölelt meg mindkettőnket Siva - és majd máskor is gyertek, legalább hoztok egy kis életet! Most viszont haladjunk, be kell mennünk a rádióhoz egy interjúra.
- Mi már itt sem vagyunk - kiabált Nanc, aki időközben összeszedte az én holmimat is.
- Mindent köszönünk srácok - és sok ölelés meg puszi kíséretében távoztunk.
Amint beszálltunk a kocsimba, még Max rohant oda és hajolt be az ablakomon:
- Akkor 8-kor - suttogta és már el is tűnt.
- Ez meg mi volt Lizy? - nézett rám felvont szemöldökkel a húgom.
- Majd otthon elmondom - intettem le, és indítottam.
- Akkor majd azt is elmesélheted, hogy miért vagy férfipulcsiban.
Egek, a pulcsi. El is felejtettem, hogy még mindig Max pulcsija van rajtam. És még mindig ráz a hideg. Talán holnap beugrok az orvoshoz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése