Ideje veletek is megosztanom. Max azt mondta, amíg lábadozom, költözzek hozzájuk. Mondván van elég szobájuk. Jó persze, az én lakásomban is van vendégszoba mégse hívtam meg őket lakni. Biztonságban lennék, meg sose egyedül ez mind tök jó érv. De közben meg csak pár napja ismerem őket, kivéve Jay-t. Most igent mondjak, vagy utasítsam el? Csatámat a saját elmémmel Max gyorsan félbeszakította:
- Nos, akkor benne vagy?
- Figyelj Max. Én tökre kedvellek, meg jó srác vagy...
- De?
- De alig ismerlek, és a többieket se Bird kivételével. És nem az, hogy nem mennék szívesen, csak nem érezném otthonosan magam érted?
- Persze, értem... - láttam a szemében a csalódottságot - Akkor viszont mi lenne ha Jay átköltözne hozzád, hogy vigyázzon rád? Most van a nagy nyári pihenőidőnk, semmi dolgunk nincs, simán tudjuk nélkülözni.
- Nos, ez az ötlet mindjárt jobban tetszik. Feltéve, ha Jay is belemegy.
- Nos, akkor benne vagy?
- Figyelj Max. Én tökre kedvellek, meg jó srác vagy...
- De?
- De alig ismerlek, és a többieket se Bird kivételével. És nem az, hogy nem mennék szívesen, csak nem érezném otthonosan magam érted?
- Persze, értem... - láttam a szemében a csalódottságot - Akkor viszont mi lenne ha Jay átköltözne hozzád, hogy vigyázzon rád? Most van a nagy nyári pihenőidőnk, semmi dolgunk nincs, simán tudjuk nélkülözni.
- Nos, ez az ötlet mindjárt jobban tetszik. Feltéve, ha Jay is belemegy.
- Nem is ismerlek rendesen amúgy Csipkerózsika - mostantól mindig így fog szólítani?! -, mesélj magadról valamit!
- Tősgyökeres angol család vagyunk, vagyis voltunk míg mi ki nem rajzottunk Nancyvel. Zongorázom, vagyis igazából csak zongoráztam, most meg modellkedem. És főzök. Meg sütök és minden ilyen konyhai tevékenység. Mit szeretnél még tudni?
- Kedvencek? Kaja, banda, film?
- Hűha, hát igazából nincs semmiből kedvencem. Vagyis filmből van mégpedig a Bakancslista és a Most Jó. Most mesélj magadról te! - néztem bele azokba a gyönyörű szemeibe. Órákig el tudnék merülni abban a két csodában. Jézus, mi van velem, nem szoktam én ilyen kis romantikus lenni...
- Nos becses nevem Maximilian Alberto George, szintén angol születésű egyed volnék... - de sajnos a többi információt, már ha voltak olyanok, nem sikerült befogadnom mert elnyomott az álom. Egy nővér keltett, meghozta az ebédemet, minden modell és úgy minden ember rémálmát. Pár falat kaját mégis magamba erőszakoltam, mondván valamit ennem kell, de soha többet esküszöm. Mielőbb haza kell jutnom és főznöm magamra, ha még egyszer ilyesmit kell ennem végem.
- Tősgyökeres angol család vagyunk, vagyis voltunk míg mi ki nem rajzottunk Nancyvel. Zongorázom, vagyis igazából csak zongoráztam, most meg modellkedem. És főzök. Meg sütök és minden ilyen konyhai tevékenység. Mit szeretnél még tudni?
- Kedvencek? Kaja, banda, film?
- Hűha, hát igazából nincs semmiből kedvencem. Vagyis filmből van mégpedig a Bakancslista és a Most Jó. Most mesélj magadról te! - néztem bele azokba a gyönyörű szemeibe. Órákig el tudnék merülni abban a két csodában. Jézus, mi van velem, nem szoktam én ilyen kis romantikus lenni...
- Nos becses nevem Maximilian Alberto George, szintén angol születésű egyed volnék... - de sajnos a többi információt, már ha voltak olyanok, nem sikerült befogadnom mert elnyomott az álom. Egy nővér keltett, meghozta az ebédemet, minden modell és úgy minden ember rémálmát. Pár falat kaját mégis magamba erőszakoltam, mondván valamit ennem kell, de soha többet esküszöm. Mielőbb haza kell jutnom és főznöm magamra, ha még egyszer ilyesmit kell ennem végem.
A délután folyamán ígéretéhez híven befutott Katniss is, egy adag csokival, mondván most bűnözhetek. Muszáj voltam megvitatni vele a Max-kérdést, ha már édes hugicám dolgozik.
- Szóval szerinted jól döntöttem, hoy nemet mondtam a költözésre?
- Még szép Lizy. Tudod milyen nőcsábász hírében áll, meg amúgy is. Nem is ismered őket. Mintha odaköltöznék Beckham-ékhez, mert egyszer én intéztem fotózást a gyerekeikhez - ezzel a mondatával minden további komoly beszélgetés lehetőségét elkaszálta. Mindketten sírásig nevettük magunkat, majd Katniss felvetett egy érdekes kérdést:
- Lizy, milyen érzéseket táplálsz te ez után a popsztár úr iránt?
- Nem tudom Kat. Igazából el tudok veszni a tekintetében percekig, amikor csak meglátom megismerhetetlen melegség önti el a lelkem és, és nem tudom... - mosolyogtam zavartan.
- Csak ne táplálj túl korán túl erős érzelmeket iránta! Még alig ismered.. - kaptam meg a bölcs tanácsot immár a második embertől. De azt érzem, hiába. Túl késő.
Drága ügynököm ezután magamra hagyott, én pedig kedvelt unaloműző tevékenységemnek hódoltam, egy jó kis szundi formájában.
Édes álmomat suttogás törte meg. Mindkét hangot megismertem - Jay és Max. Hihetetlen mennyi időt rám áldoznak. Tudom helytelen dolog meg minden, de nem bírtam megállni hogy ne maradjak egy kicsit úgymond láthatatlan. Meg sem mozdultam hát és hallgatóztam picit. Rossz döntés volt.
- Mi az hogy felajánlottad neki, hogy költözzön hozzánk? Max, még csak nem is ismered, te észen vagy?
- Jó, figyelj én csak azt akartam, hogy a közelünkben legyen.
- Minek? Nancy is tud rá vigyázni, meg én is átköltözöm, Nanc-el már tegnap megbeszéltük.
- Tökre értelek. Csak akartam egy kis kalandot az életembe.Ő meg egy gyönyörű csaj és ha ott lett volna a közelemben, semmivel nem kell fáradoznom - jól hallom? Komolyan csak egy kaland lennék?
- Max egyszer mondom el, jól figyelj! Nem fogod megcsinálni Lizy-vel azt, amit már annyi csajjal végigcsináltál! Nem engedem, megértettél?
- Te nem értesz engem Jay. Nekem szükségem van valakire, de csak úgy, hogy akkor kelljek amikor én akarom - éreztem, hogy komolyan gondolja az egészet. Mély levegőt vettem és könnyeimet nyeldesve felültem:
- Max! Csak hogy tudd, mindent hallottam! És tűnj el innen!
- Lizy én nem úgy értettem, én csak...
- Te csak ki akartál használni. Menj el és soha többé ne lássalak! - az utolsó mondataimat már patakzó könnyekkel, és ordítva közöltem. Ő meg csak állt ott és úgy nézett rám, mintha semmi bűne nem lenne. Kimásztam az ágyból és elé álltam - Nem voltam elég érthető? Tűnj a szemem elől! - majd egy hatalmas búcsúpofonnal erősítettem meg a mondani valóm. Talán a pofon, talán az ordítozás, de valami megtette hatását és kisomfordált.
Jay csak állt a fal mellet, én pedig visszaültem az ágyamra. Nem sírtam, nem voltam már szomorú. Dühös voltam csak. Magamra, az érzéseimre, Max-re. Egyedül akartam lenni, így nem fogadtam örömmel mikor Jay mellém ült, hogy megöleljen. Magányra volt szükségem, hogy helyrerakjam magamban az érzéseimet. Szerencsére pótbátyám szavak nélkül vette a lapot és magamra hagyott.
3 magányos óra, Katniss ajándékának magamba tömése kezdte megnyugtatni kissé darabokra hullott lelkem. Elvégre, még nem is voltunk együtt, csak én kezdtem el komoly érzéséket táplálni iránta. Mostanra azonban ezek az érzések tömény, keserű gyűlöletté alakultak át. Mintha már egy másik ember lenne a szememben. Hirtelen kopogtattak az ajtón.
- Bújj be! - igyekeztem olyan hangosan szólni, amennyire csak tudtam.
Először kicsi húgom buksiját, majd egy ismeretlen kobakot pillantottam meg. Mielőtt meglepődhettem volna, gyorsan bemutatkozott:
- Nareesha vagyok, Siva barátnője - közölte széles mosollyal és amint kimondta a nevét lecsengett, hogy igen, tudom ki ő.
- És, hogy-hogy így ketten jöttetek? - érdeklődtem, nem mintha nem örültem volna, sőt! Nagyon is szükségem volt már a társaságra.
- Hát, Jaybird mondta, hogy mit csinált Max, mi meg gondoltuk, jól jönne egy kis csajos dolog - húzott elő ekkor jó néhány üveg körömlakkot a táskájából mindkét lány - És, mivel még Nareesha-t egyikünk se ismeri igazán gondoltam szólok neki, hogy jöjjön ő is.
- Életmentőek vagytok! - mosolyogtam rájuk mialatt ők bőszen nekiálltak kiválasztani a megfelelő színeket. A kórházi karszalagomhoz igazították mind a lábkörmeim, mind a karmocskáim színét. Muszáj voltam megörökíteni és posztolni azon nyomban:
- Szóval szerinted jól döntöttem, hoy nemet mondtam a költözésre?
- Még szép Lizy. Tudod milyen nőcsábász hírében áll, meg amúgy is. Nem is ismered őket. Mintha odaköltöznék Beckham-ékhez, mert egyszer én intéztem fotózást a gyerekeikhez - ezzel a mondatával minden további komoly beszélgetés lehetőségét elkaszálta. Mindketten sírásig nevettük magunkat, majd Katniss felvetett egy érdekes kérdést:
- Lizy, milyen érzéseket táplálsz te ez után a popsztár úr iránt?
- Nem tudom Kat. Igazából el tudok veszni a tekintetében percekig, amikor csak meglátom megismerhetetlen melegség önti el a lelkem és, és nem tudom... - mosolyogtam zavartan.
- Csak ne táplálj túl korán túl erős érzelmeket iránta! Még alig ismered.. - kaptam meg a bölcs tanácsot immár a második embertől. De azt érzem, hiába. Túl késő.
Drága ügynököm ezután magamra hagyott, én pedig kedvelt unaloműző tevékenységemnek hódoltam, egy jó kis szundi formájában.
Édes álmomat suttogás törte meg. Mindkét hangot megismertem - Jay és Max. Hihetetlen mennyi időt rám áldoznak. Tudom helytelen dolog meg minden, de nem bírtam megállni hogy ne maradjak egy kicsit úgymond láthatatlan. Meg sem mozdultam hát és hallgatóztam picit. Rossz döntés volt.
- Mi az hogy felajánlottad neki, hogy költözzön hozzánk? Max, még csak nem is ismered, te észen vagy?
- Jó, figyelj én csak azt akartam, hogy a közelünkben legyen.
- Minek? Nancy is tud rá vigyázni, meg én is átköltözöm, Nanc-el már tegnap megbeszéltük.
- Tökre értelek. Csak akartam egy kis kalandot az életembe.Ő meg egy gyönyörű csaj és ha ott lett volna a közelemben, semmivel nem kell fáradoznom - jól hallom? Komolyan csak egy kaland lennék?
- Max egyszer mondom el, jól figyelj! Nem fogod megcsinálni Lizy-vel azt, amit már annyi csajjal végigcsináltál! Nem engedem, megértettél?
- Te nem értesz engem Jay. Nekem szükségem van valakire, de csak úgy, hogy akkor kelljek amikor én akarom - éreztem, hogy komolyan gondolja az egészet. Mély levegőt vettem és könnyeimet nyeldesve felültem:
- Max! Csak hogy tudd, mindent hallottam! És tűnj el innen!
- Lizy én nem úgy értettem, én csak...
- Te csak ki akartál használni. Menj el és soha többé ne lássalak! - az utolsó mondataimat már patakzó könnyekkel, és ordítva közöltem. Ő meg csak állt ott és úgy nézett rám, mintha semmi bűne nem lenne. Kimásztam az ágyból és elé álltam - Nem voltam elég érthető? Tűnj a szemem elől! - majd egy hatalmas búcsúpofonnal erősítettem meg a mondani valóm. Talán a pofon, talán az ordítozás, de valami megtette hatását és kisomfordált.
Jay csak állt a fal mellet, én pedig visszaültem az ágyamra. Nem sírtam, nem voltam már szomorú. Dühös voltam csak. Magamra, az érzéseimre, Max-re. Egyedül akartam lenni, így nem fogadtam örömmel mikor Jay mellém ült, hogy megöleljen. Magányra volt szükségem, hogy helyrerakjam magamban az érzéseimet. Szerencsére pótbátyám szavak nélkül vette a lapot és magamra hagyott.
3 magányos óra, Katniss ajándékának magamba tömése kezdte megnyugtatni kissé darabokra hullott lelkem. Elvégre, még nem is voltunk együtt, csak én kezdtem el komoly érzéséket táplálni iránta. Mostanra azonban ezek az érzések tömény, keserű gyűlöletté alakultak át. Mintha már egy másik ember lenne a szememben. Hirtelen kopogtattak az ajtón.
- Bújj be! - igyekeztem olyan hangosan szólni, amennyire csak tudtam.
Először kicsi húgom buksiját, majd egy ismeretlen kobakot pillantottam meg. Mielőtt meglepődhettem volna, gyorsan bemutatkozott:
- Nareesha vagyok, Siva barátnője - közölte széles mosollyal és amint kimondta a nevét lecsengett, hogy igen, tudom ki ő.
- És, hogy-hogy így ketten jöttetek? - érdeklődtem, nem mintha nem örültem volna, sőt! Nagyon is szükségem volt már a társaságra.
- Hát, Jaybird mondta, hogy mit csinált Max, mi meg gondoltuk, jól jönne egy kis csajos dolog - húzott elő ekkor jó néhány üveg körömlakkot a táskájából mindkét lány - És, mivel még Nareesha-t egyikünk se ismeri igazán gondoltam szólok neki, hogy jöjjön ő is.
- Életmentőek vagytok! - mosolyogtam rájuk mialatt ők bőszen nekiálltak kiválasztani a megfelelő színeket. A kórházi karszalagomhoz igazították mind a lábkörmeim, mind a karmocskáim színét. Muszáj voltam megörökíteni és posztolni azon nyomban:
@LizyAlexander: thanx girls @NancyAlexander @Nare_esha
@Nare_esha: hate guys day #loveya
@NancyAlexander: sweethearts<3
@NancyAlexander: sweethearts<3
Miután Twitteren kiéltük magunkat, Nare közölte, hogy mennie kell, mondván Siva látni akarja. Ahogy végig beszélt Siva-ról, amíg itt volt, annyira érezni lehet, hogy fantasztikus kapcsolat van köztük. Nagyon örülök, hogy megismerhettem, fantasztikus lány és rengeteg hasznos dolgot mesélt, hogy hogyan kell bánni a Max-féle pasikkal. Nancy úgy döntött marad éjszakára, és mivel szobatárs híján üres volt a másik ágy, befészkelte magát és egy éjszakába nyúló beszélgetés és pasi-gyűlölködés után mindketten elmerültünk az édes álmok világába.
*Max-szemszög*
*Max-szemszög*
Hihetetlen, hogy képes volt felpofozni. Mintha legalább egy éve együtt lennénk és megcsaltam volna, akkora hisztit levágott. Mégis, a könnytől csillogó szemei olyan mesebeliek voltak. És dühösen talán még gyönyörűbb. A francba is, Max George mi van veled - támadott a hang a fejemben. Általában olyankor jön elő, mikor lelkiismeret-furdalásom van. De most nincs, én csak őszinte voltam és... Na jó talán túlzásba estem. Nem kellett volna olyan szépeket mondanom neki, meg randira vinni. De közben meg ez volt amire vágytam. Vele lenni. Lehet, hogy...nem, egész biztos, hogy nem. De, mi van ha mégis? Nem, az nem lehet, kizárt, hogy bármi komolyabb érzés kössön ehhez a lányhoz. Önmarcangolásom Siva hangja szakította meg:
- Föld hívja Max-et! Max jelentkezz - hajolt a képembe és integetett az arcomba mint valami 5 éves kisgyerek.
- Bocs, figyelek.
- Mi történt a kórházban? Voltam bent, Jay a folyosón őrjöngött, Lizy senkit nem akart beengedni, csak Nunu és a húga tudtak bemenni hozzá.
- Hogy mi történt? Az a kis elkényeztetett riherongy felpofozott az történt - ordítottam rá Seev-re.
- Mert mi a francot csináltál? - kérdezte Siva higgadtan.
- Megmondtam Jay-nek, hogy semmi komolyat nem akarok Lizy-től, csak egy kis kalandot... - így hangosan kimondva kissé tényleg durván hatott.
- Max, te elmebeteg vagy? - pattant fel a szőnyegről,a hol eddig ült - Mégis, hogy a francba gondoltad ezt?
Korábbi dühöm Lizy iránt hirtelen elkezdett keveredni némi fojtogató bűntudattal.
- Nem tudom Seev. Úgy éreztem magam a társaságában, mint még soha. Megijedtem.
- Ezért fogtad magad, csavartál a helyzeten és megutáltattad magad vele? Érdekes ember vagy remélem tudod.
- Szerinted jóvá tudom ezt tenni valahogy?
- Az tuti, hogy elég komolyan kell teperned mind Jaybird-nél, mint Lizy-nél. De hogy valaha megbocsájt-e neked? Franc tudja... -veregetett hátba a mi immár hivatalosan is legbölcsebb dalos pacsirtánk.
Időközben Nathan is befutott, valószínűleg végighallgatta az egész sztorit.
- Hát ezt jól elkúrtad tesó - ült le mellém - Jay még csak hallani sem akar rólad, megkért hogy szedjem össze pár cuccát és vigyem át Lizy lakására - éreztem a hangjában a megvetést, a szánalmat. Kezdett lecsengeni, hogy most valami csodás fordulatra lesz szükségem, hogy a haverom és fáj beismerni, de álmaim hölgyét is ki tudjam engesztelni.
*Lizy-szemszög*
Reggel a doktor úr megjelent, és közölte, hogy saját felelősségre nyugodtan hazamehetek ha gondolom. Hát nagyon is gondoltam. Riasztottam Nanc-t meg Bird-öt, akivel személyesen is lezsíroztunk, hogy átköltözik hozzánk. Ahogy látom rajta nagyon kibukott Max-re. Persze jól esik, de, közben meg...
Szörnyű érzés. Én nem akartam ezt, mintha bele toltam volna a képem a nyugodt kis életükbe. Semmi közöm nem volt hozzájuk, most meg szétszakítom őket. Akaratlanul is kinyíltak a könnycsatornáim. Hogy van az, hogy mikor én beteszem valahova a lábam, ott rögtön darabokra hullik minden? És végső soron miért történik ez velem? Mintha nem lenne elég a családom elvesztése, sorra kell csalódnom az emberekben. Dühösen rángattam magamra a ruhámat a "fektessük meg Lizbeth Alexandert" randihadműveletről. Furcsa, hogy pár pillanat alatt mennyit fordulhat egy csomó ember élete. Miattad. Miattam. Miattunk.
*Jay-szemszög*
Órák múltán sem hiszem el a délután történteket. Mindig is tudtam milyen Max és nem is nagyon érdekelt, mert pasiból vagyok. De amikor ezt a szinte húgomnak fogadott Lizy-vel teszi, na az már mindennek a teteje. Perpillanat még csak látni sem bírom, hála égnek, hogy mehetek Lizy-ékhez lakni.
Alig várom, hogy bemehessek a drágasághoz a kórházba, jól megölelgessem és megmondjam neki, hogy majd talál normális pasit. Bár tudnám melyik is az ő szobája. Szerencsére egy nővér kisegít, és már-már boldogan nyitok be.
- Lizy. Lizyke?! - semmi válasz. Biztos a fürdőben van, ezért inkább lehuppanok az ágyára, megvárom.
Az ágyon azonban egy papírcetli fogad. Lizy írásával.
- Föld hívja Max-et! Max jelentkezz - hajolt a képembe és integetett az arcomba mint valami 5 éves kisgyerek.
- Bocs, figyelek.
- Mi történt a kórházban? Voltam bent, Jay a folyosón őrjöngött, Lizy senkit nem akart beengedni, csak Nunu és a húga tudtak bemenni hozzá.
- Hogy mi történt? Az a kis elkényeztetett riherongy felpofozott az történt - ordítottam rá Seev-re.
- Mert mi a francot csináltál? - kérdezte Siva higgadtan.
- Megmondtam Jay-nek, hogy semmi komolyat nem akarok Lizy-től, csak egy kis kalandot... - így hangosan kimondva kissé tényleg durván hatott.
- Max, te elmebeteg vagy? - pattant fel a szőnyegről,a hol eddig ült - Mégis, hogy a francba gondoltad ezt?
Korábbi dühöm Lizy iránt hirtelen elkezdett keveredni némi fojtogató bűntudattal.
- Nem tudom Seev. Úgy éreztem magam a társaságában, mint még soha. Megijedtem.
- Ezért fogtad magad, csavartál a helyzeten és megutáltattad magad vele? Érdekes ember vagy remélem tudod.
- Szerinted jóvá tudom ezt tenni valahogy?
- Az tuti, hogy elég komolyan kell teperned mind Jaybird-nél, mint Lizy-nél. De hogy valaha megbocsájt-e neked? Franc tudja... -veregetett hátba a mi immár hivatalosan is legbölcsebb dalos pacsirtánk.
Időközben Nathan is befutott, valószínűleg végighallgatta az egész sztorit.
- Hát ezt jól elkúrtad tesó - ült le mellém - Jay még csak hallani sem akar rólad, megkért hogy szedjem össze pár cuccát és vigyem át Lizy lakására - éreztem a hangjában a megvetést, a szánalmat. Kezdett lecsengeni, hogy most valami csodás fordulatra lesz szükségem, hogy a haverom és fáj beismerni, de álmaim hölgyét is ki tudjam engesztelni.
*Lizy-szemszög*
Reggel a doktor úr megjelent, és közölte, hogy saját felelősségre nyugodtan hazamehetek ha gondolom. Hát nagyon is gondoltam. Riasztottam Nanc-t meg Bird-öt, akivel személyesen is lezsíroztunk, hogy átköltözik hozzánk. Ahogy látom rajta nagyon kibukott Max-re. Persze jól esik, de, közben meg...
Szörnyű érzés. Én nem akartam ezt, mintha bele toltam volna a képem a nyugodt kis életükbe. Semmi közöm nem volt hozzájuk, most meg szétszakítom őket. Akaratlanul is kinyíltak a könnycsatornáim. Hogy van az, hogy mikor én beteszem valahova a lábam, ott rögtön darabokra hullik minden? És végső soron miért történik ez velem? Mintha nem lenne elég a családom elvesztése, sorra kell csalódnom az emberekben. Dühösen rángattam magamra a ruhámat a "fektessük meg Lizbeth Alexandert" randihadműveletről. Furcsa, hogy pár pillanat alatt mennyit fordulhat egy csomó ember élete. Miattad. Miattam. Miattunk.
*Jay-szemszög*
Órák múltán sem hiszem el a délután történteket. Mindig is tudtam milyen Max és nem is nagyon érdekelt, mert pasiból vagyok. De amikor ezt a szinte húgomnak fogadott Lizy-vel teszi, na az már mindennek a teteje. Perpillanat még csak látni sem bírom, hála égnek, hogy mehetek Lizy-ékhez lakni.
Alig várom, hogy bemehessek a drágasághoz a kórházba, jól megölelgessem és megmondjam neki, hogy majd talál normális pasit. Bár tudnám melyik is az ő szobája. Szerencsére egy nővér kisegít, és már-már boldogan nyitok be.
- Lizy. Lizyke?! - semmi válasz. Biztos a fürdőben van, ezért inkább lehuppanok az ágyára, megvárom.
Az ágyon azonban egy papírcetli fogad. Lizy írásával.
"Nagyon sajnálom, ami miattam történt!
Béküljetek ki Max-el.
Majd jelentkezem, nagyon szeretlek Jaybird!
Lizy
Béküljetek ki Max-el.
Majd jelentkezem, nagyon szeretlek Jaybird!
Lizy
xoxo"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése