19. fejezet

Na Babák! Meghoztam az új részt!
És igen, ígértem egy kis meglepit, ami nem is marad el!
Komizzatok, mert tényleg érdekel, hogy tetszik a rész!
Ami pedig a meglepetést illeti, legyetek figyelmesek, hamarosan jön!
Puszik :)

* * *

*Tom-szemszög*

Lassan 2 órája, hogy összebalhéztunk Nancy-vel. Időközben előkerült az ágyam alól a jó öreg dugi whiskey, mint egyetlen hű társam. Senkinek még csak eszébe sem jutott bekopogni vagy benézni hozzám. Nyakamat rá, hogy a lent pityergő királylányt pátyolgatják nagy szeretettel.

- Bejöhetek? - törte meg magányom és enyhe ittasságom tompán zúgó csöndjét Siva ismerős hangja.
- Ha azt mondom menj a francba is bejössz, úgyhogy gyere - szóltam ki, de szinte fölöslegesen, mert már bent is volt. Az egyik dolog, amit a legjobban gyűlölök, ha sajnálnak. Most azonban még Seev sajnálkozó ábrázata sem lendített ki masszív önsajnálatomból. Egy kiadósat húztam az erőt ugyan nem adó, de talán felejtést elősegítő tömény nedűből majd hanyatt vágtam magam az ágyon.

- Ezt rendesen elcseszted öcsém - feküdt ős is mellém és kezdte pásztázni a plafonomat.
- Valami újat is mondasz vagy csak azért jöttél, hogy még szarabbul érezzem magam?
- Igazság szerint - ült fel és vette fel az apuci arcot - Azért jöttem, hogy talán megpróbálhatnád menteni a menthetőt. 
- Mintha lenne még olyan Seev - csitítottam - Ezt olyan szinten tettem tönkre, hogy nincs visszaút.
- Szeretted? - váltott hirtelen témát. Tökéletesen tudtam a választ, mégsem vágtam rá csak úgy. Ideje volt gyakorolnom picit érzelmeim kifejezését. És elvégre hogy máshogy, mint egy jó barát társaságában.
- Azt hiszem igen - kezdtem bele és még mielőtt valami buddhista bölcsességet kellett volna meghallgatnom, folytattam is - Sőt, egész biztosan. Tudod Seev, kibaszottul ő volt a legtökéletesebb lány, akihez valaha közöm volt. Minden eddigi nőmet fűvel-fával csaltam, de mióta vele vagyok egyszerűen, ha más nőre nézek, bányarémet látok csak. És amúgy is. A személyiségét is szerettem. Pedig ismersz, mennyire válogatok belső tulajdonságok terén. Tökéletes volt érted, tökéletes?! Én meg elcsesztem. Ezt is - a testemet hirtelen elöntő, számomra igen ismeretlen indulatok hatására a falhoz csaptam a piásüveget. Hangos csörömpöléssel hullott milliónyi darabra. Némán bámultam a földre hulló szilánkokat és a falon lecsurgó maradék kis whiskey-t.
Siva okosan észlelte, hogy jobb, ha innentől magamra hagy. Halk kattanással csukódott távolodó alakja mögött az ajtó, majd egyedül maradtam. A szilánkok mellé guggoltam, s szedegetni kezdtem őket. Az erőlködő őszi fényekben csak tompán csillant meg egy-egy közülük, ám egy aprócska valami folytonos ragyogással próbálta meg felhívni magára a figyelmet. Óvatosan kihalásztam a veszélyes darabok közül a közelebbről már oly ismerős tárgyat. Az eljegyzési gyűrűt tartottam markomban. 
Lavina módjára törtek be agyam minden egyes területére a közös emlékek. Mindaz, amit azért veszítettem el, amit nem tettem. Miért félünk rábízni a másikra a lelkünk másik felét?  Kezünkben tartjuk szerelmünk szinte egész szívét, és mi mégsem bízunk annyira, hogy megváljunk a sajátunktól. Önző, gyerekes érzelmek vezéreltek, immár tökéletesen látom. Ahogyan azt is, hogy a kicsinyes vágyak árnyékában a tiszta szerelem rózsabokra vetett gyökeret és kezdett el virágozni. Túl késő - jelent meg az agyamban e két szó. Sosincs túl késő - válaszolt makacsul a mindig kitartó, macsó felem. S bármennyire is gyűlöltem ezt a felemet, ezúttal igaza volt. Ahogy Seev-nek is. Helyre kell hoznom, amilyen gyorsan csak lehet.

*Jay-szemszög*

Lassan és kínszenvedések között az ember megtanulja kezelni, ha visszautasítják. Sőt, még akkor sem csinál világraszóló cirkuszt, ha az a bizonyos Nagy Ő az egyik legjobb barátját választja. Mosoly mögé rejti keserűségét kettőjük eljegyzésekor. És mérhetetlenül átérzi a mindenek fölött álló szeretett lány fájdalmát, ha önszántából rántja  le ujjáról a gyűrűt.
Nem csak Nancy, de én is szenvedtem azon a délutánon. Gyorsan, szinte másodperceknek tűnő idő alatt peregtek le az események. Békés csendünket Nancy és Tom kiabálása töri meg, ajtó csapódik, majd hirtelenjében a zokogó Nancy süpped bele a kanapé párnái nyújtotta édes biztonságba. Ismertem már annyira, hogy meg se próbáljam megvigasztalni. Az a fajta lány, aki magában tépelődik és rágja meg a dolgokat. A többiek is követték a példámat, s csendesen saját kis zugaik rejtekébe húzódtak. Engem leszámítva.
Mintha csak ólomból lettek volna a lábaim, képtelen voltam egyedül ott hagyni. Szép lassan enyhült a sírás okozta rázkódás gyönge kis testében, s szó nélkül mellé ültem.
- Az én hibám volt - szólalt meg két szipogás között.
- Dehogy volt a te hibád - vigasztaltam, majd lassú, bátortalan mozdulattal magamhoz húztam.
Vannak pillanatok az életben, melyek hiába szúrják lelkedbe a szomorúság éles pengéjét, egyszerűen mégis tökéletesek. Mikor a lány - kinek minden egyes porcikájáért rajongsz már hátulgombolós korod óta - csendesen a válladra hajtja fejét, s egy-egy kósza könnyet hullat a combodra, na az felbecsülhetetlen. Hiába tudod, hogy neki fáj és neked is szenvedned kéne, pár röpke percig mégis képtelen vagy nem arra gondolni, hogy ott van és érzed. A szívverését, az illatát, minden egyes kis rezdülését. 
Hirtelen felemelte fejét és rám emelte gyönyörű, könnyektől csillogó szempárját. Álmaimban annyiszor átéltem már ezt a pillanatot, s most itt volt. Csak tedd meg! Semmi más nem volt az agyamban. Tudtam, hogy talán hiba, de a legkevésbé sem törődtem vele. Lágyan kisimítottam arcából a rátapadt hajszálait, s tökéletesen ívelt fülei mögé illesztettem. Egyre közelebb hajoltam hozzá, szemeim lehunytam, s szinte már éreztem ajkai ízét. Akkor azonban, Nancy megremegett, s gyorsan távolabb húzódott. Szinte ugyanebben a pillanatban az emeleten üvegcsörömpölés törte meg a némaságot.
- Nem akarod?
- Sajnálom - gurult ki még egy könnycsepp a szeméből, s ekkor minden világossá vált. Hiába az előbbi veszekedés, hiába minden haragja, elképesztően szereti a mi olykor egyáltalán szeretetet nem érdemlő Tom barátunkat. Aki - tökéletesen tudtam - szintén az életénél is jobban szereti a lányt.
- Én sajnálom - vakartam meg zavartan a nyakam - Lehet egy kérdésem?
- Kettő is - húzta kislányos mosolyra ajkait, jelezvén: őt bizony nem feszélyezi a szitu. Jó neki.
- Ha ez a vitátok a lánykérés előtt van, s utána kibékültök... Ezt az énjét ismerve is igent mondanál neki?
- Igen - vágta rá meglepően határozottan.
- Akkor is, ha most feltehetően épp félrészegre issza magát? Pár perc múlva pedig egy sztriptízbár rúdjai közé indul vigasztalódni?
- Te most velem vagy vagy ellenem? - kérdezte nevetve, majd ismételten felvette komoly arcát - Akármelyik is, mindenképpen igent mondanék neki. Hiába tudom, hogy mennyire tönkre tud tenni szeretem. A legjobb dolog ami az exem óta történt velem és nem akarom, hogy vége legyen. Szükségem van rá, érted? A másik felem... - láttam, ahogy ismét könnyek csordogálnak végig porcelánszín arcbőrén így egy testvéries maciöleléssel jutalmaztam őszinteségéért - Te Bird, neked mindig sörszagod van?
- Dezodor és tusfürdő formájában is alkalmazom, tán zavar? - színleltem felháborodást.
- Engem nem - nevetett fel, s tökéletesen vettem a célzást. Max után most ő is. És teljesen igazuk volt, rám fért volna már egy nő. Vagy csaj, vagy akármi a másik nem jellegzetességeivel. Valahogy ki kell vernem a fejemből életem nagy szerelmét és mi sem jobb módszer erre mit egy kiadós kamaty-túra?!
Az elkövetkező terveimen agyalva töltöttem a délutánt. Tom időközben részegen kocsiba vágta magát, amin persze Nunu sipítozott, mint egy rendes anyuka. Aztán Seev végül lecsitította és elvonultak kis kuckójukba, talán a kicsi Siva-n dolgoznak éppen. Nancy a szobájában gubbaszt és kilendíthetetlen a depressziójából, mely olyan gondolatokat ültetett el a fejében mint egyedül halni meg 79 szőrgumóval. Nathan pedig...egész nap nem is láttam. Mostanában kezdünk kissé eltávolodni egymástól. Mindig a telefonját bújja, én meg igazából mindig egy sörrel vagyok. De ez már ősidők óta így van. Ideje lesz már egy kiadós Jaythan-napot szervezni.

*Nathan-szemszög*

Persze, kire nincs ideje senkinek? Hát a kicsire. Napok óta egyetlen társam a telefonom. Lassan már fontolgatom, hogy a tükör elé állok és kiszedem pár szál szemöldököm, mert olykor úgy érzem, ez tart vissza a kellő szexiségtől. Nem mintha nem lenne rengeteg lány, aki örömmel fejest ugrana az ágyamba és oldaná a magányom. Csak épp nincs rájuk szükségem.
Telefonom heves rezgése zökkent ki a félálom-szerű állapotomból. Sanszos, hogy valaki megint bekövetésért könyörög, vagy kiposztolt valami szerinte felettébb vicceset rólam. Néha tényleg unom ezt a népszerűség témát. Másról se szól, mint hogy mindig legyünk kedvesek és barátságosak. Rossz napod van? Elhunyt valakid? Beteg vagy? Egy közeli ismerősöd haldoklik? Az egyik legjobb barátod élete pokol? Kit érdekel?! Csak vágj jó pofát és mosolyogj a rajongókra. Írj alá, pózolj és persze kövess be mindenkit. Oszd meg a titkaid kis csiripek formájában és minden nap küldj a rajongóidnak szeretettől és hálától csöpögős tweet-eket. Különben rossz példakép leszel és amúgy is? Mi dolgod lehetne?
Meg sem tudnám mondani mikor beszélgettem egy jót úgy Jay-el, hogy ne lett volna ott riporter, fotós vagy minimum egy rejtett kamera. Elég rendesen kezdtünk eltávolodni egymástól, pedig tényleg azt hittem legjobb barátok vagyunk. Talán még nem veszett el minden.
Még mindig csörömpölő telefonomért nyúltam, s tárcsáztam. Tökéletesen tudtam, hogy a hívott fél azt is meghallaná ha elordítanám magam, de minek, ha a szponzorok hozzámvágtak anno egy hiperszuper telefont?!
- Jaaaaaaaay -
- Thaaaan - ordítottuk a telefonba amint drága haverom méltóztatott felvenni - Bebaszunk este Baby Nath?
- Jaythan forever! Még szép, hogy be! - ezzel ki is nyomtam. Tudtam, ma este tojunk a paparazzokra, minden rajongóra és csak a kivillanó combokat és olykor ízléstelenül is kiesni készülő cickókat vizslatjuk.
Fogtam hát magam, hajzselét ragadtam majd egy laza óra alatt el is készítettem a "most keltem ki az ágyból" szexi frizurát, majd fejest ugrottam a ruháim közé. Na jó inkább hasast. A szokásostól eltérően most egy picit elegánsabbra vettem a figurát, hátha így valami komolyabb formátumú hölgyecske szeme is megakad rajtam.
Lebattyogtam a földszintre, ahol már Jay várt rám egy egyszerű pólós összeállításban. Ő az közülünk, akit a legkevésbé érdekel olyasmi, mint a ruhája. Tisztában van az adottságainkkal és nem dolgozik rá, ha nem muszáj. És a képlet tényleg baromi egyszerű: híres ezért akarják.

Bő fél óra kocsikázás után egy hangulatosnak tűnő bár hátsó bejáratánál parkoltunk le. Jó esetben sikerül észrevétlenül beosonnunk és gyorsan olyannyira piásnak lenni, hogy ne zavarjon  az utána következő sok csaj sikongatása.
- Jay vagyok, szexi vagyok, este dugok - üvöltötte el magát ízlésesen göndör barátom, meghiúsítva ezzel minden lehetőségünket a beolvadásra. Bravó tesó, bravó. Fejemben képregényfiguraként jelentünk meg mindketten, majd a kicsi, nagyfejű, sapis Nath figura egy hatalmas fa bunkóval fejbecsapta a kicsi Jay-t - Ne forgasd már a szemed, inkább gyere. Már várnak - intett fejével a bejárat előtt, mögött, között sipítozó lányrengeteg irányába.
Nem kellett kétszer mondania, mély levegőt vettem és bevetettem magam a sok szebbnél szebb és csinos csajszi közé. Úgy táncoltak körülöttem, mintha valami eszméletlenül szexi valaki lennék. Sosem voltam pedig elégedett magammal, s nem is tartottam kifejezetten vonzónak magam. A híresség mindent megváltoztat.
- Gyere fel hozzám - búgta fülembe egy szőke plasztikcica. Ez volt a pillanat, mikor éreztem, józanul nem tudom folytatni. Célirányosan a bárpulthoz indultam, ahol természetesen Jay is múlatta idejét.
- Jó a buli mi? - veregettem hátba, mire egy kiadós adag sört a pultra köpött. A baráti szeretet.
- Valami ütőset a kicsinek - jelzett a csaposnak, aki rögtön elém is rakott egy dupla whiskey-t. Lassan csorgott végig a torkomon az alkohol, így éreztem, ahogy minden egyes cseppje tompítja az érzékeim. A harmadik ilyen kör után két lány környékezett meg minket. Az egyikük szinte azonnal Jay-t vette célba. Nem mondom nem volt rossz parti a csaj, s első-ittas látásra még illett is fürtöskéhez. Ám a másik hölgyemény, valahogy sokkal jobban lekötötte a figyelmem. Először csak leült mellém, rendelt egy Cosmopolitant, és igazgatta a haját. Megbabonázott a látvány.
- Szóltam hozzád törp - integetett kezével a szemem előtt. Ennyire elbambultam volna?!
- Mondd szépségem - fordultam felé teljes testemmel.
- Csak azt kérdeztem, hogy van-e közöd a Mikuláshoz - incselkedett huncut mosollyal. A három pohár pia kellően hatott, így nem vágtam a helyzetet.
- Mi van a Mikulással? Mi közöm lenne hozzá?
- Hát - húzta egyre kacérabb mosolyra a száját - Eléggé hasonlítasz egy karácsonyi manóra.
Szóval erre ment ki a játék, hogy megalázhasson. Ezt azért még félrészegen is kilogikáztam. A lány pedig felállt és továbbállt. Ebből se lesz barátnő - konstatáltam szomorúan, miközben végigmértem egyre távolodó formás kis lábait. Utána kéne menned - szólongatott a magányos felem, de én inkább a szomjasra hallgattam és rendeltem még egy kört magamnak.

Még sok ilyen gondolatban lejátszott meccs után, rémülten realizáltam, hogy mind Jay barátom, mind vörös üdvöskéje, mind pedig a kocsi is eltűnt, amivel jöttünk. Köszi Bird, tényleg köszi. Rendeztem a számlát, majd átverekedtem magam a sok részeg táncoló között és mélyen beszívtam az utca friss, csípősen hideg őszi levegőjét. 
- Hé, állj már meg - hallottam meg valaki hangját mögöttem. Igyekeztem egyensúlyba hozni magam és lazának tűnve megfordulni. A fordulat felénél azonban elvesztettem az egyensúlyom és közelebbről is megismerkedtem az út betonjával. Tenyeremet dörzsölve azért valahogy csak feltápászkodtam és lássatok csodát, a sátánian gyönyörű barna szépség állt fölöttem nevetve.
- Nem vállalok ajándék kiszállítást - vetettem oda és már indultam volna, mikor megragadta a vállam.
- Gondoltam érdekelne a számom - mosolygott ugyanolyan huncutul, mint eddig valahányszor láttam - De ha inkább mennél, csak nyugodtan - majd könnyedén leemelte kezét a vállamról. Mégsem indult el, csak nézett rám, mosolygott és várta, hogy valami értelmeset nyögjek ki.
- Érdekel a számod - böktem ki végül, mire fogta magát és egy szalvétát húzott elő a táskájából, rajta a számával - Te előre legyártod ezeket otthon? - kérdeztem, miután egy picit józanabbnak éreztem magam a hideg levegőtől.
- Sosem lehet tudni - kacsintott és immáron tényleg elindult vissza a bárba. Én meg csak álltam ott kezemben a szalvéta darabbal, mint valami kretén kocka, aki életében először kapta meg egy csaj számát.
És akkor, a klub melletti sikátorban, ahol korábban a kocsink parkolt megpillantottam. Ott állt Jay teljes valójában és egy szál pólóban és mosolygott befelé a klubba. Sosem mosolyog mikor részeg.... egek, lehet, hogy nem részeg? Hamarosan a korábban is látott vörös leányzó lépett ki az ajtón rövid ruhájában, rajta barátom bőrdzsekijével. Ekkor vált világossá, hogy Bird nem részeg. Ha részeg, sosem adná oda valakinek a kabátját, pláne nem ha ilyen csípős az idő idekint. Aztán mozgásba lendült a keze. Összekulcsolta ujjait az ismeretlen lány ujjaival, nyomott egy puszit a fejére és együtt indultak el a járdán.
Komolyan?! Mindenkinek összejön? Csak én vagyok ekkora balfék, hogy egy hatalmas partiból magányosan egy csaj neve nélkül, egy esetleges telefonszámmal egy papírfecnin indulok haza a kilométerekre fekvő ágyikóm felé - gyalog?! Rajtam már csak a csoda segíthet...